Apor: Hádész és Héliosz
Krisztina: Perszephoné érkezése
Boglárka: Hádész
Ábel: Zeusz és Hádész
Anita: Perszephoné
M. Roland: Zeusz és Hádész
Lilla: Holdistennő, Földistennő, Napisten, Perszephoné
H. Roland: Hádész
Kincső: Holdisten
Áron: Zeusz
Zsuzsi: Perszephoné
Sára: Napisten
Dávid: Hádész és Zeusz
Gáspár: Zeusz
Miért múlik el a nyár?
Miért váltogatják egymást az évszakok?
Az ókori görögök PERSZEPHONÉ történetével magyarázzák meg mindezt.
Mi is ezzel a történettel indítottuk az idei Anyanyelv tanulást. Alaposan kielemeztük a történetet, és megértettük, hogy nem lehet örökké gyönyörűséges tavasz, meg nyár, hanem az ősznek, a télnek, az elmúlásnak is helye van a világban, mert így kerek ez a világ.
Zeusz is valószínűleg ezért engedte meg Hádésznek, hogy elrabolja a szépséges Perszephonét, mert ő is tudta, hogy a szép meg a csúnya, a jó és a rossz, a világos és a sötét, a lent és a fent, a kicsi és a nagy egyformán helyet fog kapni a mindennapjainkban.
A holnapi leckénk is ugyanezt az üzenetet küldi nektek: ” Oly szép most az a fény, mely az arcodon ég, oly erős vagy, bátor, ígéretek feszülnek benned és tervek, s már mennél – igen, mert kezdeni csodálatos; mikor kezd, mindenki óriás – ha jönnek – mert jönnek - az őrlő hétköznapok, vigyázz, akkor is tartson e termő ragyogás. ” (F. Diósszilágyi Ibolya: Szeptemberi ragyogás)
