Archive for October, 2009

Billegballag


2009
10.12

Bizonyára ismeritek Kányádi Sándor versét az illegő-billegő kisszékről, amelynek a három lába semmiképp nem akart szót fogadni, állandóan billegett. Hát a mi bútoraink is ehhez hasonlatos billegő-ballagó asztalok, meg székek voltak. Mi több, a mi székeink, azontúl, hogy billegtették a rajta ülő gyerekeket, néha még földhöz is vágták magukat mérgükben. Páldául, ha a gazdájuk felállt róluk, annyira megharagudtak, hogy a támlára akasztott táskával együtt verték hanyat magukat. Volt olyan eset is, amikor a mit sem sejtő gyerek vissza akart ülni a székére, és mivel az már mérgében fölborult, a mi gyerekünk szépen … hupp! … a földre huppant, a szék lábai közé. Egyszóval tarthatatlan volt már a helyzet… A tanítónéni soha nem merte remélni, hogy valaha ezeket a billegő bútorokat ki fogják cserélni.

Ekkor érkezett meg a segítség a Janka anyukája meg apukája részéről, akik kapcsolatot teremtettek egy holland karitatív szervezet és a  Művészeti Líceum között. Így érkezett meg a mi osztályunkba 24 NEM BILLEGŐ egyszemélyes pad és 24 kényelmes szék, 1 katedra, egy felfújható játékzongora.

Bármennyire is megtömjük a táskát, mégsem húzza hátra a széket.

A játszó zongora-szőnyeg az első pad tetején.

Talán a bútorok egyetlen hiányossága, hogy  a gyerekek lába még nem ér le a földre.

Most szép sorban, katonásan várják a gyereketet a bútorok, de könnyen alkothatunk majd csoportokat, akár körbe is rendezhetjük őket.

A katedra, melynek négy hatalmas fiókja van.

A lufizongora :)

KÖSZÖNET a  holland “Stichting Vriendenkring Oost-Europa te Wekerom” szervezet önkénteseinek.

KÖSZÖNET DEUTEN BERNDnek és MAKKAI RÉKÁnak a kapcsolatteremtésért, szervezésért, a lebonyolításért. Továbbá köszönet ORBÁN B. TIBORNAK, MOLNÁR ANDREÁNAK és ESZTERNEK a cipekedésért!

Gyermeknap Kutyfalván


2009
10.12

2009 májusának vége fele, épp, amint a hangszervizsga lejárt, a Székely Anita szülei a Zalányi Dávid szüleivel együtt elhatározták, hogy egy gyereknapi rendezvénnyel lepik meg az osztályt.

Így történt, hogy mindenki, aki tehette, május harmincadikán, éppen Janka napján elindult KUTYFALVA fele. Volt, aki vonattal, volt, aki autóval, volt, aki szekérrel érkezett… (Ez csak vicc volt, mert szekérrel senki nem érkezett!)

Anita, a kis házikisasszony mindenkit nagy szeretettel fogadott.

Amíg arra vártunk, hogy mindenki megérkezzen, a fiúk körbejárták ezt a szép kis kerek falut. Amint a képen is látható, sikerült meghódítaniuk egy EKÉT, …

egy BORONÁT, tárcsástól, mindenestől, …

meg egy VETŐGÉPET. Elég sok kutyát láttak a faluban… talán ezért is hívják ezt a falut Kutyafalvának?

Reggeli után MŰHÓHAJÓkat építettünk. HA JÓ A HAJÓ, akkor még az is megtörténhet vele, hogy a Maroson fog úszni!

A Hajóépítő mesterek és a kész hajók

Indulás a Marosra!

Vajon mi történik a hajókkal?

Edna bizonyára látja!

Az apukák segítenek beindítani a hajók “motorjait”.

Az Anita  anyukája megpróbálja lefényképezni a már messze úszó hajókat. Ha semmilyen baj nem éri őket, akkor még a Tiszáig is leúszhatnak.

Meglátogattuk a kutyfalvi kastélyt is, amely az alvó Csipkerózsika elvarázsolt kastélyára emlékeztetett leginkább, ahogy körülfogta a sok bodzabokor.

A Degenfeld-kastély bejárata, a bejárat felett a családi címerrel.

Mivel nagyon magasan volt a címer és nem láthattuk jól, ezért a Dávid anyukája hangosan mesélt az apró  részletekről.

Ez a kastély mégis sokkal érdekesebb volt a mesebeli Csipkerózsika kastélynál, hisz láthattunk struccokat a kastély kertjében.

A  nagytestű madarak gazdája még strucctollakkal is megajándékozott minket!

Most már könnyű lesz balerinának öltözni!

Nos, ekkora volt a strucctojás! Anita anyukája még strucctojásrántottát is sütött nekünk, …

az apukája pedig megmutatta a kertben a magától locsoló locsolóberendezést…

Később a templomba is bevitt bennünket. Mesélt a faluról meg a templomról. Megtudtuk, hogy Kutyfalvának nem sok köze van a kutyákhoz, hanem a név a KÚT szóval kapcsolatos, mert valamikor réges-régen “KÚTFALVA” volt a neve.

A szülőket nagyon érdekli ez a régi (XV. századi) templomépület.

Visszatérve a parókiára, a gyermektársaság az Anita szobájában kap menedéket.  Elkezdődik a nagyon izgalmas kincskereső játék.

Aztán megérkezik valaki, akinek mindannyian NAGYON ÖRÜLÜNK. De vajon ki lehet?

Nézzétek, milyen piros haja van, mint a bohócoknak!

És csodálatos eszközöket hozott magával!

A neve: ZIZI bohóc. Ő a gyermeknapi meglepetésvendég!

Már készül is a lufivirág! Az Anitáé lett, a kis házigazdáé, aki jószívvel engedte, hogy bárki bármilyen játékával bármennyi ideig játsszék!

Aztán egyszercsak Aporból ROBOTEMBER lett! (persze a Dávid apukájának jóvoltából)

Kincsőből meg a kishúgából pedig PILLANGÓ.

És felsorolni sem lehet, hogy kiből mi lett, és hogy hányszor! Egy jóízű uzsonna után aztán elérkezett a gyereknap vége is, és mindenki szépen elköszönt.

Köszönet mindenért SZÉKELY LEVENTÉNEK,  CSILLÁNAK és ANITÁNAK, illetve ZALÁNYI JÁNOSNAK, ZSIKÉNEK, DÁVIDNAK, ESZTERNEK és MÁTYÁSNAK!

Elkészült…


2009
10.01

http://nemescsilla.osztalya.eu