Archive for September, 2009

Az első hangszervizsga


2009
09.14

2009. május 18-án az elsősök készen álltak arra, hogy a szülők és a tanárnénik, tanárbácsik előtt is játsszanak a választott hangszereiken.

Először a vonósok kerültek sorra:

Sámuel, Andika

Gergő, Sára

Anita, Lilla

Eszter, Ágota

Aporral indult a zongoravizsga. Utána következett szép sorban:

Janka

Roland

Andor

Ábel

Gáspár

Panna

Boglárka

Kincső

Zsuzsi

Margaretta

Edna

és végül Dávid.

Gratulálunk Minannyiatoknak!

Tatárjárás – Csíkszereda


2009
09.14

Húsvét tájékán a Makkai Réka (Janka anyukája) javaslatára elhatároztuk, hogy együtt elmegyünk megnézni a TATÁRJÁRÁS című kiállítást a Csíki Székely Múzeumban. Együtt mentünk a másodikosokkal, elkísért bennünket sok-sok anyuka, meg testvérke.

Amikor a Múzeum épületét megközelítettük, azt hittük, hogy tényleg itt dúlnak a tatárok, persze kiderült hogy csak a város főterét burkolták javában.

Aztán hamarosan beengedtek a múzeum udvarára. Nézzétek azt a sok régi értékes cserepet az erkélyen!

A mi idegenvezetőnk ez a nagyon kedves, okos fiatalember lett, aki egészen tatáros kinézetelű volt, bár lehet, hogy csak nekünk tűnt annak.

Filmet vetítettek nekünk a tatárokról…  Még a Panna mackója is sokáig éberen figyelt, de érdeklődve nézte a filmet Gergő, Eszter, Sára, Margaretta, Janka, Apor, Andor, meg Andika is onnan a hátsó sorból.

… ez a tatárjárás rengeteg pusztítást, rablást, öldöklést jelentett… Ágota a szájához kap ijedtében, Kincső, Áron, Krisztina és Zsuzsi is egészen rémült arcot vágnak.

Igyekeztünk nagyon türelmesek lenni.  Sikerült volna, de a sok érdekes látnivaló teljesen megbabonázott mindenkit.  Ki ne lenne kíváncsi például egy olyan nyílhegyre, amely egy katona csigolyájába fúródott a muhi csatában?

Mi szerencsére túléltük a virtuális nyílzáport.

Bebújtunk egy jurtába, ahol maga a nagy DZSINGISZ kán, a legnagyobb tatár vezető beszélt hozzánk.

Tudtátok-e, hogy a tatárok annyira szerették lovaikat, hogy kedves állatukkal egy sírba  temetkeztek?

Vitéz Hölgyek és Vitéz Urak… de hogy ez a titokzatos vitéz ki lehet itt végül, … hát azt még Andreas sem tudja.

Volt, aki kipróbálta a tatárok íjait szimuláló szerkezetet…

… volt, aki emlékérmét vert magának…

… volt, aki nyeregbe pattant…

… volt, aki a digitális kódexet is kipróbálta.

A múzeumlátogatás után egy nagyszerű játszótérre bukkantunk. Bárcsak ilyen lenne a mi iskolaudvarunkon is.

“Máris menni kell? … Ó, de kár!”

Hazafele az autóbuszban – ahogy mondani szokták – tetőpontjára hágott a jókedv.

(Köszönet Elekes Ellának és Székely Csillának a felvételekért.)