Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó, ez volt a ház, ez volt a tó.
Kis falu, nagy falu, kanyarog az útja –
Hóval a tél szele, befedi, befújja…
Kis kapu, nagy kapu könyököl az útra –
Kavarog a fagyos ég, havazik a kútra…
Kis kutya, nagy kutya ki-kifut az útra –
Didereg az ökör is, ha kimegy a kútra.
Országúton nagy a hó, a kocsinak sose jó,
Országúton nagy a hó, a szánkónak ez a jó.
Domboldalon fut a szán, ez az öröm igazán,
Ha felborul az a szán, hóba borul fiú, lány.
Hintaló, kiscsikó, száz kupacba hull a hó.
Délelőtt, délután, páros csíkot húz a szán.
Fut a csík dombra föl, domb tetején szöszmötöl.
Fut a csík völgybe le, rikoltozás fut vele.
Este méz és tea, ring a pásztor csillaga,
Gyertyafény, zeneszó, fenyő alatt kiscsikó.
Éj mélyből fölzegő – Csing – ling – ling – száncsengő
Száncsengő – csing – ling – ling – Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló – kop kop kop – nyolc patkó
Nyolc patkó – kop kop kop – csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő – csinglingling – száncsengő
Száncsengő – csinglingling – tél öblén távol ring.
Ezüst fenyő, szép sudár, az erdőben kismadár,
Mókus, nyuszi körbejállja, körbeállja, úgy csodálja.
Ezüst fenyő, szép sudár, karácsonyi díszben áll.
Mókus, nyuszi hogyha látná, igazán csak most csodálná.
Tél eleji szélben karácsonyfák zúgnak,
Jó meleg kabátban indulj csak az útnak,
Megfázol a dombon, vegyél meleg kendőt
Kívánj a mezőknek Boldog Újesztendőt!
Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon
Deres szánon didereg, fázik a Karácsony.
Zendül a jég a tavon, amin által jönnek,
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.
A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony!
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród a fenyőfaágon!
Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára,
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!
Karácsony éjszakáján az ökör meg a csacsi azt a feladatot kapta, hogy leheletével melengesse az újszülött kis Jézust. Ám Karácsony éjszakája bizony nagyon hosszú, ezért idő múltával maga a csacsi is fázni kezdett, és nem lélegzett többé nyugalmasan, hanem szipogott, szortyogott, fulladozva kapkodott levegő után.
A kis Jézus, akit szintén megcsapott az éji hűvösség, látta, hogy didereg a csacsi és rákacsintott az egyik
angyalra. Az angyalénekkar azt dalolta a pásztorok feje fölött, hogy –
Dicsőség, mennyben az Istennek, dicsőség, mennyben az Istennek!
Az angyali seregek vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek!
Ez az angyalka föléjük hajolt, és hófehér, puha szárnyával betakargatta a csacsit. Béke és szeretet töltötte be az istállót. És a Szentséges éj csodája tovább folytatódott.
Mennyből jövök most hozzátok, jó hírt mondok, jer halljátok.
Mert nagy örömöt hirdetek, méltán ujjong ma szívetek.
A megtartó ma született, ég-föld örül ma veletek.
Egy ártatlan kis csecsemő, egész világ üdve lesz ő.
Ez Krisztus, Isten szent Fia, ki mennyből jött a földre ma.
Ő üdvözít, ő törli el, világ bűnét szent vérivel.
Nyílj meg szívem, fogadd be őt, az áldott égi csecsemőt,
ki e világ üdvére jött! Borulj le jászola előtt!
Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el,
Betlehem városába, rongyos istállócskába
Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel odaérhessünk.
Mi Urunknak tiszteletet tehessünk.
Jézus a szent kisded, mily szükséget szenved.
Nincsen meleg szobája, sem ékes palotája,
Szükségben, hidegben, melegíti őt a barmok párája.
Ó, isteni szeretet nagy csodája!
A három királyok napkeletről bezörgettek minden házba.
Melyik a betlehemi út, te kedves fiú, te leányka?
De nem tudta ifjú és nem tudta vén, és tovább ballagtak hárman
Egy csillagocskát követtek ők, mely tündökölt kedves-vidáman.
És József háza fölött megállt, ott bementek, meghajoltak.
A kisborjú sírt, a gyermek rítt, s a három királyok daloltak.
A kisjézus aranyalma, boldogságos szűz az anyja
Két kezével ápolja, lábaival ringatja.
Ó, te dudás mit szundikálsz, fényes az ég, nem kell lámpás,
Verjed, verjed citerád, zengj Jézusnak szép nótát!
Ég a gyertya ég, el ne aludjék,
Aki lángot akar látni, mind leguggoljék…
Ég a gyertya ég, gyönyörűen ég,
A Kis Jézus vigyáz rá, hogy el ne aludjék.
V é g e
KÖSZÖNET Székely Csillának, az ANITA anyukájának a fényképezésért!!!
