BOLDOG NŐNAPOT!
03.09
A mindig lovagias kedves DÁVID idén is minden nőt felköszöntött ezekkel a
saját ültetésű gyönyörű katicabogaras virágcsodákkal!
Nagyon jól esett mindannyiunknak, szívből köszönjük a figyelmességedet
és a kedvességedet, Dávid!!!
FARSANG 2012
03.08
Reggeli ráhangolódás Emesével
“Vajon elég jó a séróm?”
Gergő, a tökéletes gengszter!
Nagy zabálás lesz ma!
Fánkzabálóverseny
“Ne hagyd magad!”
Anita – “Egy mindenkiért, mindenki mindenkiért!”
Edna: “Miau!”
Timi – “Indiánlány vagyok!”
“Reszkess, Trója népe!”
“Vasalt paták csattognak a kavicsos parton…”
Zabálnak a spártai daliák. “Ne, hagyd magad, Áron! Szorítsad, Imre – illetve, Dávid!”
Ábel, a keleti zöld harcos, akit egy kimondhatatlan nevű templomban megtalálhattok.
No, meg Gáspár, a zöld harcos tolmácsa, a magyarul is beszélő nindzsa harcos.
Lilla – Hermione Rockfordból!!!
Boglárka Boginak öltözött be!
Ha valaki azt hinné, hogy a bujjbujjzöldárga járják a táncot, az NAGYON TÉVED!!!
Sámuel és Roland olasz hegymászók a csúcson!
Krisztina, indiánlány!
Ágota és Zsuzsi a két hoppmester!
Új Roland a titokzatos szellem….
Ágota, mint Ágota jelent meg, rengeteg játékkal a tarsolyában, megmozgatva a család apraját-nagyját!
Kincső, mint Lukrécia, azaz Frakk réme!
Zsuzsi, a kárminvörös ruhás kínai lány!
Apor, a külföldi országok titkait kikémkedő kém.
Pannácska, mint Pippi
Andi, a kertész, aki évről-érve gyönyörű Koncz Zsuzsa dalokat énekel.
Sára, azaz Minnie egérlány, Miki egerünk párja.
Eszter, a bohóc, aki lufiembereket, cukorkát osztogat.
Margaretta, Margarettának öltözött.
Vivien margarettás pondzsóban, de nem Margarettának van beöltözve, hanem
földrajztanárnőnek.
És megvan a zabálóverseny nyertese!
Belvárosi séta
01.18
Először az Aranka György szobrához mentünk el, ami a színházépület mögötti kis téren található.
(D. G.)
Aranka György író, költő, nyelvművelő volt. Létrehozta az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaságot.
(D. G.)
A szobrot Gyarmati János készítette 2008-ban. Aranka Györgyöt kezében egy könyvvel, és egy gyertyával mintázta meg. (D. G.)
A szobor egy kis dombocskán áll. Arra a dombocskára betűk vannak vésve. (Sz. E.)
Meglepődve vettük észre, hogy a kis dombocska, amin állt, tele volt betűkkel. Felhangzott az osztálytársaim hangja: “Ez egy T betű!” “Ez egy V, egy R!” – és így tovább. (M. R.)
… a talapzaton lévő réz betűket tisztogattuk meg a hótól. Mindenki a saját nevének a kezdőbetűjét kereste. (O. B. Á.)
A szoborhoz érve sokat mászkáltunk körülötte, és a legizgalmasabb az volt számomra, amikor felfedeztük a betűket a hó alatt. (L.P. B.)
Aranka György volt az az ember, aki a Habsburgok idejében harcolt azért, hogy magyar nyelvet is tanítsanak, ne csak a latint. (N. A.)
Tényleg gyertya és könyv volt a kezében, és még lépett is egyet előre. Hirtelen bizseregni kezdett a tenyerem, amikor kezet rázhattam vele. (F. K.)
Vidám hangulatban búcsúztunk a híres nyelvművelő szobrától. (O. B. Á.)
A következő épület, amit meglátogattuk a Bolyai utcában levő Kendeffy – ház volt. Az épületet 1739-ben építtette Kendeffy Elek gróf özvegye. Ebben az épületben működött az erdélyi Királyi Tábla, amit Mária Terézia költöztetett Marosvásárhelyre. Napjainkban a Marosvásárhelyi Bíróság működik itt. (D. G.)
Odaértünk! Egy óriási nagy sárgás épület állt előttünk. Beálltunk a Teleki-téka kapujába és onnan is megnéztük. (Cs. Á.)
Az első emelet közepén négy erkély van. A háznak az út felől 14 ablaka van. (Sz. V.)
A tanítónéni mondta, hogy a Kendeffy házban dolgozott Aranka György. (P. T.)
Sajnos nem mehettünk be, de a tanci mesélt egy címerről is. (Sz. A.)
A Kendeffy-ház nagyon híres, szép, sőt erős falak tartották, de nekem nem tűnt fel, hogy Törvényszék, hanem egy palotát , egy uraság házát látom benne. (Cs. A.)
Nagyon szeretem az ilyen kirándulásokat, mert sok régi dologról tanulunk, és sok érdekességet látunk. (D. G.)
Sok érdekes dolog van a városunkban, csak még fel kell fedezni. (M. R.)
Fontos, hogy megtanuljuk, hogy néznek ki őseink, és hogy mi volt a dolguk ebben a nagy világban. (Sz. M.)
Nagy élmény volt ez a belvárosi séta, mert megcsodáltam az Aranka György szobrát és megtudtam, hogy hol van a Kendeffy – ház. (J. S.)
Kirándulás Marosszentgyörgyön
11.05
Az egész osztály örömére meghívást kaptunk Marosszentgyörgyre Kincsőékhez. Izgatottan gyülekeztünk az iskola előtt, vártuk a buszt és a két kisautót, amelyek Kincsőék tulipánnal kidíszített kapuja elé varázsolt minket. Amikor megérkeztünk, ámuldoztunk azon, hogy Kincsőéknek milyen szép házuk van, kis kerttel meg hintával. El sem hittük volna, hogy Kincsőéknek egy gyönyörű magyar vizslájuk van, Fürge névvel megtisztelve.
Kincső nagyon kedves volt velünk: engedte, hogy a játékaival játsszunk, és még az emeletes ágyára is engedett felmászni minket. Később nagyon finom szalámis szendviccsel, fánkkal és teával kínáltak minket.
Evés után megmásztuk a Cinege-tetőt Fürge vezetésével. Az erdőn keresztül egy jó strapás utat tettünk meg, de aztán felértünk a rétre. Ott csapatokat alkottunk és minden csapat épített magának egy kis sátrat. A lányok kint a mezőn, a fiúk bent az erdőben. Új Roland magánsátrat készített.
Kincső apukája arról is gondoskodott, hogy ne legyünk éhesek: szendvicset és vizet hozott nekünk.
A sok játék után egy még izgalmasabb játék következett: a számháború. A homlokunkra kötött kék és piros papírokon állt a számunk. A háború az erdőben zajlott, és nagyon kemény háború volt, ezt mindenki érezte.
Amikor visszatértünk Kincsőékhez, Dávid megmutatta a boksz-zsáknak, hogy ki is itt a főnök.
A játékidő sajnos nagyon gyorsan lejárt és mindenkinek búcsúzni kellett:
Viszlát, Kincső, Ágota és Kristóf! Nagyon szép emlék marad ez a nap!
lejegyezte Székely Anita
European Language Day
09.21
Ma ismét nagyon jó napunk volt!
Demeter Erika tanárnéni közös angol órát szervezett az I. , a II. és a IV. osztálynak. Mi előadtuk tavalyi angol évzáró műsorunkat, az új kis elsősök, meg a tavalyi elsős – ma már másodikos barátaink, és a saját magunk nagy örömére.
Vártuk és vártuk a közönséget…
Aztán megtelt az osztályterem…
Felsoroltunk néhány európai nyelvet, majd a tanárnéni elmondta, hogy ma azért gyűltünk össze, mert az Európai Nyelvek Napját ünnepeljük.
Ugye, látható, hogy milyen vidám kis előadás volt?!
A tanárnéni és a fiúk
… És ezt a legutolsó fényképet egy kis elsős fiú készítette rólunk!- el sem hinnénk, ha ott nem lettünk volna, de láttuk, mert ott voltunk, amint ezen a fényképen Béni jóvoltából jól látható!
Az első földrajzóra
09.17
Hogy meddig látunk el? Hát ameddig a szemünk ellát 
! Ha éppen nem áll egy ház vagy egy domb az útjában.
Nos, ezzel a témával néztünk szembe az első földrajzórán. A vizsgálódás a Rákóczi – lépcső aljában kezdődött:
Ez láttuk a legalsó lépcsőfokról.
A lépcső közepéről nézve kiemelkedett egy sokkéményes ház, mögötte pedig előbukkanttak a Maroson túli dombok.
A tetőről pedig lehetett látni a fél várost! Sőt a szomszéd falvak tornyai is megmutatkoznak.
Még egy fénykép, no meg a fiúk is fényképeznek, aztán irány vissza az osztályba, hogy a leckét lejegyezzük!
