Kincső nagyon kedves volt velünk: engedte, hogy a játékaival játsszunk, és még az emeletes ágyára is engedett felmászni minket. Később nagyon finom szalámis szendviccsel, fánkkal és teával kínáltak minket.

Evés után megmásztuk a Cinege-tetőt Fürge vezetésével. Az erdőn keresztül egy jó strapás utat tettünk meg, de aztán felértünk a rétre. Ott csapatokat alkottunk és minden csapat épített magának egy kis sátrat. A lányok kint a mezőn, a fiúk bent az erdőben. Új Roland magánsátrat készített.

Kincső apukája arról is gondoskodott, hogy ne legyünk éhesek: szendvicset és vizet hozott nekünk.

A sok játék után egy még izgalmasabb játék következett: a számháború. A homlokunkra kötött kék és piros papírokon állt a számunk. A háború az erdőben zajlott, és nagyon kemény háború volt, ezt mindenki érezte.

Amikor visszatértünk Kincsőékhez, Dávid megmutatta a boksz-zsáknak, hogy ki is itt a főnök.

A játékidő sajnos nagyon gyorsan lejárt és mindenkinek búcsúzni kellett:

Viszlát, Kincső, Ágota és Kristóf! Nagyon szép emlék marad ez a nap!

Székely Anita

2011 november 6.

Még olvastam egy kicsit, de aztán nem bírtam, felébresztettem mindenkit. Aztán felmentem a nemescsillaosztályára és megnéztem az időt. Aztán már csak egy perc, egy óra, aztán már csak ötvenkilenc perc, és elindultunk apukámmal injekciózni. A kistemplomnál találkoztunk anyáékkal. Anyukámék nem tudták tartani a tempót, mert nem volt rajtam táska, mert anyum vitte.

Szerettem volna, hogy essen az eső, de nem esett. (a táska foszforzöld esőkabátja miatt – lásd az előző írást!)

Amikor bementem az iskola kapuján, csendben odaosontam a fiúkhoz, és megleptem őket. Aztán már el is kezdtünk mesélni, hogy mi volt, hogy hogy volt,  meg mi újat kaptunk, aztán jött az uncsi beszéd, jó, hogy nem aludtam el, olyan uncsi volt. Aztán találkoztam Áronnal és egymás mellé ültünk. Eközben fájt is egy kicsit a hasam.

Meg találkoztunk Rolanddal, vagyis nem a régivel, hnem az újjal, akit viccesnek találtam. Köszöntöttem, és titokban örültem is, hogy most tíz fiú és tizenhat lány van.

Nagyon jó a negyedik osztály. (Főleg a szünetek!)

Nem úgy, hogy

“Szia, Dávid a nevem, na viszlát!”

…hanem ennél sokkal hosszabban, csak kérlek, ne aludjatok el!

Szia, Dávid vagyok, Zalányi Dávid.  Szeretek sportolni, viccelődni. A legjobb barátom Áron, mert sokat játszunk, és mind a ketten azt szeretjük csinálni. Más jó barátom is van, a legjobbaktól a legrosszabbakig.

Általában, ha nagyon éhes vagyok, mindent megeszem.

Már két hete nem esett.  Ez csak a táskámról jutott eszembe. (Tudniillik Dávid táskájának “esőköpenye” is van, és ezt sajnos a jó idő miatt még mindig nem próbálhatta ki.)

Szeretek nagybőgőzni, és ha felsorolnám, hogy mit szeretek, a tancim estig kéne olvassa ezt a lapot.

Na, sziasztok, ha vannak olvasók. (Ha nincsenek, az se baj.)

Ha most igazából magam lehetnék, többet nem tudatnék a személyemről, mert én ilyen vagyok. Sokat nem beszélek, de mások azt mondják rólam, hogy a külsőm mindent elárul. Barna a hajam és dús,  zöld a szemem és én is olyan vagyok, mint a gyerekek. Nem lógok ki a sorból. Ezt a szüleimtől tudom, mert sokat meséltek csínytevéseikről, arról, hogy milyen is volt az ő idejükben.

Nagy család tagja vagyok, amelyben jól érzem magam, együtt biciklizünk, játszunk, veszekszünk, alkudozunk, mikor mivel lehetséges (ruha, telefon, gépezés, írószerek).

Sok mindent tartogatok még magamban, csak a szeretteimnek hagyok betekintést. Ezért nem vagyok nagy társasági. Sokszor mellőzve érzem magam, de ez az én hibám is, s mivel, hogy van, amikor visszahúzódott vagyok, meg van, amikor szívesen beállok a játékba.

Hűha, ez már túl sok is rólam!

Van huszonöt osztálytársam.

Van egy szép családom. Az édesanyám doktornő, az édesapám lelkész. Van három testvérem, egy fiú, két lány.

Az én kedvenc színem a rózsaszín, és a kedvenc állatom a ló. Nagyon szeretek korcsolyázni és biciklizni.

A legjobb barátnőim: Antónia, Kincső, Ágota. Szeretném, hogy hasznos gyermek legyek a körülöttem levők számára.

Sok barátom van. Szeretek játszani is, és ez meg is adatik nekem, mert a barátaimmal sokat vagyunk együtt.

A családom kicsi, de nem baj. Hisz a “második családom” a suli. De el ne kalandozzak.

Tehát az anyukámat Imolának hívják, az apukámat Lászlónak, a testvéremet pedig Áronnak.  Jó kis csapat vagyunk.

A művészeti Líceum diákja vagyok, a IV. B. osztályba járok. Én zongorázni tanulok, és a zongoratanárnénim neve Klementisz Ella.

Nagyon szeretek írni, olvasni, rajzolni, biciglizni és szaladni. A kedvenc állatom a ló és a kutya. A kedvenc plüss állataim egy kis gepárd, egy víziló és egy kutyus. Amikor nagy leszek, állatorvos szeretnék lenni.

Ez vagyok én!

Nagyon szeretem a zenét. Az anyukám zenei könyvtárban dolgozik. Az apukám trombonozik a Filharmóniában. Van egy testvérem.

A legjobban a fagyit szeretem.

Hogyha nagy leszek, hegedűművész leszek.

Kedvenc sportom a kosárlabda, kedvenc ételem a tejbegríz, kedvenc állataim a puma és a tigris.

A tanítónénim Nemes Csilla.  Szeretek az iskolában játszani.

Az apukám lelkész, az anyukám fogorvos. Van egy fiútestvérem, akit úgy hívnak, hogy Zsombor, és egy húgom, akit úgy hívnak, hogy Zselyke. Mi vagyunk a Bíró család, és Székesen lakunk, Szentgyörgy, Ernye és Ikland után.

Székesen a barátaim: Lacika, Öcsi és Tamás, velük szoktam minden nap játszani.